Származás
Az uszkár származásáról nem sok biztosat tudunk mondani. Valószínű, hogy egy zsinóros szőrű terelőkutya, és egy vadászkutya kereszteződéséből tenyésztették ki. A tenyésztők olyan kutyát szerettek volna, melynek ellenálló a bundája, a keletkező új fajtában azonban a vadászkutya tulajdonságai maradtak meghatározóak.
Történelmi leletek, freskótöredékek bizonyítják, hogy uszkárok már Egyiptomban, i.e. 200-ban kísérték vadászatba a férfiakat. A festmények dús, hosszú szőrű, hátsó felükön szinte kopaszra nyírt kutyákat ábrázolnak.
Az uszkár eredeti hazája Afrika északnyugati részére tehető, Algírba, és Marokkóba. Ha ez az állítás igaz is nagyon korán Európába került, ezt az is bizonyítja, hogy különféle antik tárgyakon, főleg Augustus császár idejéből, számos uszkárszerűen nyírt és uszkárra emlékeztető kutya látható.
A középkor vége felé a híres amiens-i székesegyházban egy kőbe vésett uszkár látható. II. Henrik síremlékén is egy régebbi uszkárábrázolás figyelhető meg. 1500 körül számos festményen megörökítettek uszkárokat. Németországban 1700 körül terjedt el, aktív tenyésztésbe kezdtek. Richard Wagnernek is volt egy hűséges uszkárja, aki Wagnert egészen a zenekarig kísérte, sokszor pedig a színház portájánál várta imádott gazdáját, miután kicsatangolta magát a városba. A 18. században már nem csupán vadászkutyaként, hanem ölebként is igen elterjedt volt. Szinte minden európai és amerikai cirkuszban felléptek vele, különféle mutatványokra volt képes.
1850-es években az uszkárt a később szokásos "pudli" elnevezés helyett még "budli" néven emlegették. Az egész testét hosszú, bodros, gyapjas szőr borította. A budli többnyire fehér, vagy sárgásfehér, s két típusa van : a " nagy budli", és a spanyol "kis budli". Nagyon imád úszni, ezt az ösztönét használták fel arra, hogy kis vízimadarakat hozassanak ki vele a vízből, és a nádast átkutattassák vele a lelőtt vad után. A nagy budlit ezért vízi kutyának is nevezték. Ebben az időben keletkezett az a furcsa szokás, hogy az uszkárt félig lenyírják. Lenyírták a hátulsó felét, hogy a vizes, hosszú szőr ne akadályozza az úszásban, de a boka és térdízületeken pomponokat hagytak, és a vese tájékon is, hogy a hideg víz ne tehessen bennük kárt. A szemük feletti szőrt színes szalaggal kötötték össze, egyrészt, hogy a kutya jobban lásson, másrészt, pedig a színek miatt messziről felismerte a vadász saját kutyáját. A víz szeretete a legtöbb mai uszkárra is jellemző.
1860 körül hanyatlani kezdett az uszkár csillaga, s mindinkább visszaszorult más kutyákkal szemben. Valószínű a zsinóros szőrű pudli elterjedése vette el az emberek kedvét ettől a fajtától, mivel ezt a fajta bundának nagyon munkaigényes volt a kialakítása. A német uszkárbarátok azonban nem adták fel. Bevezették az uszkárok törzskönyvezését, az első törzskönyvet 1904-ben adták ki, ami a mai napig fennmaradt. Ugyanebben az időben (Német és Franciaország mellett) Angliában is kitenyésztettek egy uszkárfajtát. Franciaországban az 1900-as évek elején már nem volt igazán népszerű a fajta, szinte teljesen kihalt. 1930-as években az angol származású Nunsoe Dapper-t importálták Franciaországba, és ott a Footit de Madjigé nevet adták neki. Vele kezdtek bele ismét a tenyésztésbe, így a francia uszkártenyésztés ismét újjáéledt. A zsinóros szőrű pudlik mellett, ismét megjelentek a gyapjas szőrűek is.
A német "Pudel" szó a pocsolya (Pfudel, Pfütze) szóból ered, ugyancsak az angol "Poodle" (Puddle). Francia elnevezése "Caniche", kacsát (canard) jelent. A francia "Club des Amateurs de Caniche de Strasbourg" elnöknője javaslatot állított össze a standard-re vonatkozóan, amely az FCI (Nemzetközi Ebszövetség) közgyűlése elé került. A tagországok 1936-ban ellenvetés nélkül jóváhagyták, azóta az uszkár francia fajtának számít, ez van érvényben ma is. Az eredeti standard különböző változtatásokkal és kiegészítéssel bővült. A legfontosabbak: 1960 - modern nyírás elfogadása, 1966 - ezüst színű uszkár elismerése, 1977 - apricot színű uszkár elismerése, 1987 - toy méretű uszkár elfogadása, 2007. áprílis 18-án a vörös színű uszkár elismerése. Az uszkár az egész kontinensen megtalálható napjainkban, és mindenhol rajongókra lel.